“Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”. (Szerb Antal: Utas és holdvilág)
Utazó vagyok, bár útjaim java – Weörest idézve – “mozdulatlan utazás”. Noha véleményem folyamatosan formálódik, arra számítani lehet, hogy felvetéseim között lesznek olyanok is, amit nem akarunk látni. Elsősorban azonban rövid, gyorsan olvasható ötletek, agyalások, vélemények várhatóak, amelyről azt gondolom, hogy RULEZ. Hogy ki gondolja még így, az majd kiderül. (Rulez: szleng, jelentése „nagyszerű”, „király”. A to rule – vezetni, kormányozni, uralkodni valami fölött szóból származik.)
Az első bejegyzést afféle ars poetica-nak szánom.
Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Számomra ma ez volt RULEZ!