A karácsony ajándékozós része évekig számomra elég stresszes volt. Ehhez kellőképpen hozzásegítettek a reklámok, a bevásárlóközpontok nyomulásai. Persze ez most is így van, csak én már megfelelő immunitást fejlesztettem ki ellenük. Nagyjából két hete az összes bolt tele van mindenféle csilivili karácsonyi cuccal, aztán itt van az ún. Black Friday, ami nálunk valamilyen rejtélyes módon egy hétig is eltart. brrr.
Könnyű nekem, hisz öreg róka vagyok ebben az ajándékozós versenyfutásban. Volt azonban egy eset, ami fordulatot állított rajtam. Többször elmondtam/leírtam már, de olyan jó példa (szerintem 🙂 ), hogy itt is megörökítem. A fiam nagyjából 4 éves lehetett, és örökké a kisautóit berregtette a földön. A férjemmel kiagyaltuk, hogy karácsonyra egy emeletes, mindentudó garázst veszünk neki ajándékba. Mit ne mondjak, összejártuk a várost, mire egy vagyonért sikerült megkaparintanunk egyet. Szó szerint megkaparintanunk, mert még két szülőpár ácsingózott rá, de mi ügyesebbek voltunk náluk. Aztán hazavittük, becsomagoltuk, a fa alá tettük, a gyerek meglátta az óriási dobozt, letépte róla a papírt, kibontotta, kivette, majd félretette és boldogan beleült az üres dobozba. Nagyjából egy hétig ki sem szállt belőle. A drága cucc pedig felkerült a szekrény tetejére. Az apjával még próbálkoztunk egy kicsit, látványosan lifteztettük a kiskocsikat, aztán mi is meguntuk. Szóval a gyerekem megtanította, hogy mi is az igazi ajándék. Ő egyébként baromi kreatív volt, örökké gyártott valamit. Kedvencem a saját pici kezével készített csendesfúró volt (áldottam érte az összes kezecskéit), amivel ügyes kis lyukakat bírt fúrni az összes falainkba. De ez egy másik történet.
Azóta, ahogy nagyanyám mondaná, sok víz lefolyt a Dunán, én pedig megtanultam néhány dolgot az ajándékozásról.
Például, hogy kizárólag azokat ajándékozom meg, akikhez közöm van. Nem azért, mert valakinek a valakije vagy azért, mert a családhoz tartozik “köb-ükunokai fokon”. Emiatt aztán pontosan tudom, hogy kinek mit ajándékozok (egy néhány kivétel van, akik főleg gyerekből vannak és gyorsan fejlődnek). És inkább élményt szeretnék adni mindenkinek, mint konkrét tárgyat csilliókért.
Néhány ajándékötlet, amit összegyűjtögettem. Talán valamire jó lesz.
Egy tányér süti friss kávéval, mellé kézzel írt kötelezvény, ami bármikor bármilyen reggelire beváltható;
Egy izgalmas könyv, jó folyóirat, amivel be lehet kuckózni a karácsonyfa mellé;
Kétnapos pihenés egy családias szállodában;
Egy különleges konyhai eszköz;
Valamilyen tanfolyam pl. főzőtanfolyam;
Egy gusztusos sajttál;
Vásárlási utalvány a helyi sajtboltba;
Új garnitúra ágynemű;
Kézzel készített levendulászsák a párna alá (na, ezt pl. én sosem tudnám elkészíteni);
Uszodabérlet (ha lehet, szaunával );
Gyertyafényes vacsora;
Egy pár kézzel kötött zokni (nekem több, anyósom által kötött meleg zoknim van, amit nagyon szeretek);
Tavaszidéző illat (parfüm, illóolaj, fürdőolaj);
Egy hátizsák, egy térkép és egy ígéret, hogy felkerekedtek, amint kibújnak az első rügyek;
Színház- és/vagy mozijegyek (ha lehet, én is, én is…);
Írásbeli ígérvény egy heti fesztiváljegy megvásárlására (bármikor beváltható);
Különleges tea- és/vagy fűszer kollekció;
Jóga-, tai chi-, korcsolya- vagy masszázs bérlet; stb.
Nekem sokat segítenek ezek az innen-onnan összegyűjtött példák. Ha jól belegondolunk, mi kis anyagi befektetéssel élményt adunk, a megajándékozott pedig az élmény mellett anyagi dolgot is kap. És részemről ez így rendben is van.
Ez volt a mai RULEZ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: