A flow-élmény – hivatalos definíció szerint – az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. A fogalmat a laikusok számára Csíkszentmihályi Mihály dobta be a köztudatba. A tudós szerint a flow-élmény egy teljesen összpontosult, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember képes teljesen egy dologra figyelni, és megfelelően átélni saját érzelmeit a legjobb teljesítmény, vagy tanulás végett. A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot oldunk meg.
Hétköznapi nyelvre lefordítva, egy olyan tudatállapot, amikor csinálod a dolgod, haladsz is vele, miközben sorba jönnek be a segítő dolgok. Nincs aggódás, nincs nyavalygás, nincs szorongás, mert minden szépen megy a maga útján. Az élmény ritka, és általában rövid. De olyan érzés, amit szeretnél minél többször átélni, benne lenni.
Nekem az első flow-élményem, amire emlékszem az utazáshoz kötődik. Ez volt az első olyan utazás, ahol a szüleim felügyelete nélkül, kvázi felnőttként voltam. Három barátnőmmel egy tíz napos toszkániai kalandozáson vettünk részt, amelyen Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye volt a bédekkerünk. Egy napra elválltak útjaink, ekkor én egyedül mászkáltam Firenzében. Nem mentem be az Uffiziba sem, csak bóklásztam utcáról utcára, csak néztem kifelé a fejemből, és baromi jól éreztem magam. Mi itt a flow- élmény? Ott lenni és érezni a város szépségét, a nyüzsgést magad körül, a pillanat időtlenségét, a gyönyörű épületeket, a finom pizzát és egy jó pohár bort….
A másik, amire emlékszem, egy “olvasós” élmény volt. Akkoriban egyedül éltem egy pici garzonban. Olyan sok munkám volt akkortájt, hogy csak aludni jártam haza, így nem is élvezhettem a szépen berendezett lakásom. Elhatároztam, hogy a következő hétvégén nem megyek sehova, feltankolok egy csomó kaját és rendet vágok a könyveim között. Így is történt. Elkezdtem lepakolni a könyveket a polcról, mígnem megtaláltam egy régen látott, ám korábban szakadtra olvasott könyvet. Az egyik kedvenc regényem volt. Nagyjából ekkor véget is ért a pakolás. Egy másfél literes cola és néhány zacsi chips társaságában lekucorogtam a könyvhalom közepére, és csak olvastam, olvastam, kizárva mindent. Mire a regény végére értem, már nem éreztem a lábam, azt sem tudtam, hogy hány óra, hol is vagyok. Mindez a flow. Ha eljutunk odáig, hogy felismertük, mi volt számunkra flow- élmény, akkor megértettük, és próbáljunk olyan helyzetet teremteni, hogy átélhessük újra, mert hihetetlen élmény, erőt adó, lendületet hozó. Fontos dolog az is, hogy tudd: az aktivitásod nélkül nincs flow. Haladnod kell a célod felé, és ha kellő állapotban tudsz lenni, akkor jön az élmény. A flow akkor jön, amikor elköteleződtél valami mellett, haladsz és rájösssz arra hogy “utazó lettél a SAJÁT utadon”.
Közeleg a szeretet ünnepe, amikor szeretnénk boldog pillanatokat okozni egymásnak. Az ajándéklehetőségek kínálata végtelen. A “mit szeretnél karácsonyra?” kérdésre legtöbbször a “semmit, mindenem megvan” válasz érkezik. Ami hiányzik, azt pedig rövid időn belül úgyis beszerezzük. Be kell látnunk, hogy a tárgyi ajándékok ideje leáldozóban van (erről már írtam). Annál is inkább, hiszen a tárgyak csak ideig-óráig képesek örömöt okozni. Illúzió, azt hinni, hogyha lenne egy új telefonom, ha megvenném a vágyott Prada táskát, ha jobb kocsim lehetne, stb. sokkal jobban érezném magam. Illúzió. Az agyunk átver minket, ezt hívják hatástorzításnak. Túlbecsüljük a tárgyak jelentőségét. Addig izgalmasak, míg meg nem szerezzük, és utána még max. két hét. Úgy gondoljuk, tartósan jó kedvünk lenne, ha megszereznénk az említett tárgyakat. A valóság viszont az, hogy néhány nap után már új dolgok kötik le a figyelmünket. Az örömhatás sajnos nem tart soká.
Ezeket a boldogságmítoszokat el kell engedni, helyettük koncentráljunk valós, tartós boldogságot okozó dolgokra. Olvastam, hogy minden idők leghosszabb boldogságkutatását a Harvard Egyetemen folytatják, immár több mint 75 éve. A kutatók arra a kérdésre próbálnak választ találni, vajon mi alapján lehet megjósolni, hogy ki fog boldog, kiteljesedett életet élni. Meglepő választ kaptak a kérdésükre. Nem a szép autónk, a csodálatos házunk, még a koleszterinszintünk sem határozza meg, milyen boldogan éljük le életünket. Sokkal inkább a minőségi emberi kapcsolataink őrzik meg boldogságunkat és egészségünket. A közeli, szoros kapcsolataink családtagjainkkal, barátainkkal olyan védőhálót fonnak körénk, amely minden más tényezőt felülírva támogatja életünket. Karácsonykor rengeteg pénz folyik el felesleges tárgyakra, rengeteg hiábavaló cuccal rakjuk tele otthonunkat, amit majd nap mint nap kerülgetnünk kell.
Szerencsére egyre nagyobb kínálatban állnak rendelkezésünkre az ún. élményajándékok. Az utazás, gyertyafényes vacsora, színházjegy típusú ajándékokon túl megjelentek olyan lehetőségek is, amelyek a szórakozásnál tartósabb értéket kínálnak: fejlődést, tudást. Ilyen ajándék lehet például egy pszichológiai témájú előadás, workshop, nyelv-, gépjárművezetői tanfolyam, jóga- vagy kondibérlet stb. Az élményajándék nagy előnye, hogy többször örülhetünk neki. És ne felejtsük el, a Harvard kutatóinak következtetését: a boldog élet jó kapcsolatokkal van kikövezve. Tegyünk érte karácsonykor is!
RULEZ!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: