![\"\"](\"https:\/\/rulez.cafeblog.hu\/files\/2017\/12\/25_11116_84522_dc311ba3fe3b1c48e2552f2358f389f4_fa04f9_301-249x300.jpg\")
<\/p>\r\n<\/p>\r\n
\u00dagy gondoltam, hogy az egyik legkevesebb t\u00f6rt\u00e9netemmel, ami igaz\u00e1b\u00f3l nem is az eny\u00e9m, hanem Oscar Wilde \u00edr\u00f3\u00e9, b\u00facs\u00fazom ett\u0151l az \u00e9vt\u0151l.\u00a0<\/em><\/p>\r\n Oscar Wilde: A boldog herceg\u00a0<\/b><\/p>\r\n Egy oszlop tetej\u00e9n, magasan a v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt \u00e1llt a Boldog Herceg szobra. Tet\u0151t\u0151l talpig arany bor\u00edtotta, v\u00e9kony, finom levelekben, k\u00e9t ragyog\u00f3 zaf\u00edr volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolat\u00e1n.<\/p>\r\n Nemhi\u00e1ba csod\u00e1lta mindenki.<\/p>\r\n - Legal\u00e1bb olyan sz\u00e9p, mint egy sz\u00e9lkakas - jegyezte meg az egyik v\u00e1rosi tan\u00e1csos, aki szerette volna, ha h\u00edre megy m\u0171v\u00e9szi \u00edzl\u00e9s\u00e9nek -, csakhogy nincs annyi haszna - tette hozz\u00e1, nehogy az emberek m\u00e9g azt higgy\u00e9k, hi\u00e1nyzik bel\u0151le a gyakorlati \u00e9rz\u00e9k, mert az azt\u00e1n nem hi\u00e1nyzott.<\/p>\r\n - B\u00e1r olyan lenn\u00e9l, mint a Boldog Herceg! - s\u00f3hajtott fel a j\u00f3zan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. - A Boldog Hercegnek m\u00e9g \u00e1lm\u00e1ban sem jut esz\u00e9be, hogy nyafogjon valami\u00e9rt.<\/p>\r\n - \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy akad legal\u00e1bb egy l\u00e9ny a vil\u00e1gon, aki t\u00f6k\u00e9letesen boldog - d\u00fcnny\u00f6gte a csal\u00f3dott f\u00e9rfi, amint a csod\u00e1latos szobrot b\u00e1multa.<\/p>\r\n - Olyan, mint egy angyal - mondt\u00e1k az \u00e1rva gyerekek, amikor kil\u00e9ptek a sz\u00e9kesegyh\u00e1zb\u00f3l ragyog\u00f3 skarl\u00e1tv\u00f6r\u00f6s kab\u00e1tban \u00e9s tiszta, feh\u00e9r k\u00f6t\u00e9nyben.<\/p>\r\n - Honnan tudj\u00e1tok? - k\u00e9rdezte a sz\u00e1mtantan\u00e1r. - Sose l\u00e1ttatok angyalt.<\/p>\r\n - Dehogynem, \u00e1lmunkban - v\u00e1laszolt\u00e1k a gyerekek, \u00e9s a sz\u00e1mtantan\u00e1r \u00f6sszer\u00e1ncolta a homlok\u00e1t, \u00e9s nagyon szigor\u00fa arcot v\u00e1gott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek \u00e1lmodnak.<\/p>\r\n Egy \u00e9jszaka elsz\u00e1llt a v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt egy kis fecske. T\u00e1rsai m\u00e1r hat hete \u00fatnak indultak Egyiptomba, de \u0151 h\u00e1tramaradt, mert szerelemes volt a legszebb n\u00e1dsz\u00e1lba. M\u00e9g a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy, s\u00e1rga pill\u00e9t kergetett a foly\u00f3 ment\u00e9n, \u00e9s a n\u00e1dsz\u00e1l karcs\u00fa alakja \u00fagy elb\u0171v\u00f6lte, hogy meg\u00e1llt \u00e9s megsz\u00f3l\u00edtotta:<\/p>\r\n - Szeresselek? - k\u00e9rdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes besz\u00e9det, mire a n\u00e1dsz\u00e1l m\u00e9lyen meghajolt. \u00cdgy azt\u00e1n a fecske \u00fajra meg \u00fajra k\u00f6r\u00fclrep\u00fclte a n\u00e1dsz\u00e1lat, a sz\u00e1rnya meg-meg\u00e9rintette \u00e9s ez\u00fcst\u00f6sen fodrozta a vizet. Ez volt a vallom\u00e1sa, \u00e9s \u00edgy udvarolt eg\u00e9sz ny\u00e1ron \u00e1t.<\/p>\r\n - Micsoda nevets\u00e9ges kapcsolat - csivitelte a t\u00f6bbi fecske -, nincs a menyasszonynak p\u00e9nze, \u00e9s t\u00fals\u00e1gos sok a rokona. - \u00c9s csakugyan, a foly\u00f3t szinte elbor\u00edtotta a n\u00e1d. Azut\u00e1n bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt az \u0151sz, \u00e9s a fecsk\u00e9k elrep\u00fcltek. T\u00e1voz\u00e1suk ut\u00e1n a kis fecske nagyon egyed\u00fcl maradt, \u00e9s unni kezdte kedves\u00e9t.<\/p>\r\n - \u00d6r\u00f6kk\u00e9 csak hallgat - mondta -, \u00e9s f\u00e9lek, hogy ingatag term\u00e9szet, mert sz\u00fcntelen\u00fcl kac\u00e9rkodik a sz\u00e9llel. - \u00c9s val\u00f3ban, a n\u00e1dsz\u00e1l a legkisebb sz\u00e9lre is a lehet\u0151 legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon \u00fcl\u0151 teremt\u00e9s - folytatta a fecske -, \u00e9n viszont szeretek utazni, szeressen h\u00e1t utazni a feles\u00e9gem is! - Elj\u00f6ssz-e velem? - k\u00e9rdezte v\u00e9g\u00fcl a n\u00e1dsz\u00e1lt\u00f3l; de az csak a fej\u00e9t r\u00e1zta, annyira ragaszkodott az otthon\u00e1hoz. - Hitegett\u00e9l csak! - ki\u00e1ltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - \u00c9s elrep\u00fclt.<\/p>\r\n Sz\u00e1llt, sz\u00e1llt eg\u00e9sz nap, \u00e9s est\u00e9re meg\u00e9rkezett a v\u00e1rosba.<\/p>\r\n - Hol t\u00f6ltsem az \u00e9jszak\u00e1t? - k\u00e9rdezte. - Rem\u00e9lem, felk\u00e9sz\u00fcltek a fogad\u00e1somra.<\/p>\r\n Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetej\u00e9n.<\/p>\r\n - Itt fogok megsz\u00e1llni - ki\u00e1ltott fel -, pomp\u00e1s ez a hely, j\u00e1rja a friss leveg\u0151 is! - \u00c9s leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg l\u00e1ba el\u00e9. - Arany a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1m - mondta mag\u00e1nak halkan, amint k\u00f6r\u00fclpillantott, \u00e9s aludni k\u00e9sz\u00fclt; de alig dugta a fejecsk\u00e9j\u00e9t a sz\u00e1rnya al\u00e1, r\u00e1pottyant egy nagy v\u00edzcsepp. - Milyen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s! - ki\u00e1ltott fel. - Egyetlen felh\u0151 sincs az \u00e9gen, tiszt\u00e1n ragyognak a csillagok, \u00e9s m\u00e9gis esik. Bizony sz\u00f6rny\u0171 az \u00e9ghajlat itt \u00c9szak-Eur\u00f3p\u00e1ban. A n\u00e1dsz\u00e1l ugyan szerette az es\u0151t, de csak puszta \u00f6nz\u00e9sb\u0151l.<\/p>\r\n Akkor ism\u00e9t r\u00e1hullott egy csepp.<\/p>\r\n - Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha m\u00e9g az es\u0151t\u0151l sem v\u00e9d meg? - k\u00e9rdezte. - Keresnem kell egy j\u00f3, fedeles k\u00e9m\u00e9nyt. - \u00c9s elhat\u00e1rozta, hogy tov\u00e1bbsz\u00e1ll.<\/p>\r\n De miel\u0151tt sz\u00e9tnyitotta volna sz\u00e1rnyait, r\u00e1hullott a harmadik csepp. Ekkor feln\u00e9zett \u00e9s l\u00e1tta - de jaj, mit is l\u00e1tott?<\/p>\r\n A Boldog Herceg szeme k\u00f6nnyben \u00faszott, \u00e9s a k\u00f6nnyek v\u00e9gigcsorogtak aranyorc\u00e1j\u00e1n. \u00c9s a holdf\u00e9nyben olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt az arca, hogy a kis fecsk\u00e9t el\u00f6nt\u00f6tte a sz\u00e1nalom.<\/p>\r\n - Ki vagy te? - k\u00e9rdezte.<\/p>\r\n - \u00c9n vagyok a Boldog Herceg.<\/p>\r\n - Mi\u00e9rt s\u00edrsz akkor? - k\u00e9rdezte a fecske. - Teljesen \u00e1t\u00e1ztattak a k\u00f6nnyeid.<\/p>\r\n - M\u00edg \u00e9ltem, \u00e9s emberi sz\u00edvem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a k\u00f6nny, mert a Gondtalans\u00e1g Palot\u00e1j\u00e1ban laktam, ahova nem l\u00e9phet be a Szomor\u00fas\u00e1g. Nappal a kertben j\u00e1tszottam t\u00e1rsaimmal, este pedig a Nagy Teremben \u00e9n nyitottam meg a t\u00e1ncot. A kertet magas fal vette k\u00f6r\u00fcl, de nekem eszembe se jutott megk\u00e9rdezni, hogy mi van a falon t\u00fal, olyan sz\u00e9p volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, \u00e9s \u00e9n csakugyan boldog voltam, ha a gy\u00f6ny\u00f6r boldogs\u00e1g. \u00cdgy \u00e9ltem, \u00e9s \u00edgy haltam meg. \u00c9s most, hogy holt vagyok, ide \u00e1ll\u00edtottak, olyan magasra, hogy l\u00e1tnom kell a v\u00e1ros minden sz\u00f6rny\u0171s\u00e9g\u00e9t \u00e9s nyomor\u00fas\u00e1g\u00e1t, \u00e9s b\u00e1r a sz\u00edvem \u00f3lomb\u00f3l van, m\u00e1st sem csin\u00e1lok, csak s\u00edrok.<\/p>\r\n \"\u00dagy, h\u00e1t bel\u00fcl nem is arany?\" - jegyezte meg mag\u00e1ban a fecske. De udvariasabb volt ann\u00e1l, semhogy kimondjon egy ilyen szem\u00e9lyes term\u00e9szet\u0171 megjegyz\u00e9st.<\/p>\r\n - Messze innen - folytatta m\u00e9ly, zeng\u0151 hangon a szobor -, j\u00f3 messze, valamelyik kis utc\u00e1ban \u00e1ll egy szomor\u00fa h\u00e1zacska. Ablaka \u00e9ppen nyitva, \u00e9s \u00e9n egy asszonyt l\u00e1tok odabent, amint az asztal mellett \u00fcl. Arca keskeny \u00e9s megviselt, keze durva \u00e9s v\u00f6r\u00f6s, telis-tele t\u0171sz\u00far\u00e1ssal, mert az asszony varr\u00f3n\u0151. Golgotavir\u00e1gokat h\u00edmez \u00e9ppen egy atlaszruh\u00e1ra, amelyet a kir\u00e1lyn\u00e9 legkedvesebb udvarh\u00f6lgye visel majd a legk\u00f6zelebbi udvari b\u00e1lon. A szoba sark\u00e1ban, az \u00e1gyon betegen fekszik a kisfia. L\u00e1zas, \u00e9s narancsot k\u00e9r. De az \u00e9desanyja nem tud m\u00e1st adni neki, csak vizet, s \u00edgy a kisfi\u00fa s\u00edr. Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m, nem vinn\u00e9d-e el neki a rubint a kardom markolat\u00e1r\u00f3l? L\u00e1bamat ehhez a talapzathoz er\u0151s\u00edtett\u00e9k, magam nem tudok mozdulni.<\/p>\r\n - Engem v\u00e1rnak m\u00e1r Egyiptomban - mondta a fecske. - T\u00e1rsaim f\u00f6l-le cik\u00e1znak a N\u00edlus f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s besz\u00e9lgetnek a nagy l\u00f3tuszvir\u00e1gokkal. Hamarosan elpihennek a nagy kir\u00e1ly piramis\u00e1ban. Ott fekszik a kir\u00e1ly is festett kopors\u00f3ban. S\u00e1rga v\u00e1szonba burkolt\u00e1k, \u00e9s bebalzsamozt\u00e1k f\u0171szerekkel. A nyak\u00e1ban halv\u00e1nyz\u00f6ld jadel\u00e1nc van, \u00e9s a keze, mint a sz\u00e1raz lev\u00e9l.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, v\u00e1rhatn\u00e1l-e m\u00e9g egy \u00e9jszak\u00e1t, lenn\u00e9l-e a k\u00f6vetem? A kisfi\u00fa olyan szomjas, \u00e9s az \u00e9desanyja olyan szomor\u00fa.<\/p>\r\n - Ha meggondolom, \u00e9n nem is szeretem a fi\u00fakat - felelte a fecske. - M\u00falt ny\u00e1ron, amikor a foly\u00f3 mellett tany\u00e1ztam, volt ott k\u00e9t durva k\u00f6ly\u00f6k, a moln\u00e1r fiai, akik unos-untalan k\u0151vel hajig\u00e1ltak. Persze, nem tal\u00e1ltak el, mi fecsk\u00e9k sebesebben rep\u00fcl\u00fcnk ann\u00e1l, \u00e9s az \u00e9n fam\u00edli\u00e1m k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen h\u00edres a gyorsas\u00e1g\u00e1r\u00f3l, hanem az\u00e9rt ez tiszteletlens\u00e9g volt.<\/p>\r\n De a Boldog Herceg \u00fagy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajn\u00e1lta.<\/p>\r\n - B\u00e1r nagyon hideg van - mondta -, egy \u00e9jszak\u00e1ra m\u00e9gis maradok, \u00e9s a k\u00f6veted leszek.<\/p>\r\n - K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m kicsi fecske - mondta a Herceg.<\/p>\r\n \u00cdgy azt\u00e1n a fecske kics\u00edpte a nagy rubint a Herceg kardj\u00e1b\u00f3l, \u00e9s a cs\u0151r\u00e9be fogva, a tet\u0151k f\u00f6l\u00e9 emelkedett.<\/p>\r\n Elsz\u00e1llt a sz\u00e9kesegyh\u00e1z tornya mellett, ahol az angyalok feh\u00e9r m\u00e1rv\u00e1nyszobrai \u00e1llnak. Elsuhant a palota f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s hallotta a t\u00e1nc dobog\u00e1s\u00e1t. Egy sz\u00e9p fiatal l\u00e1ny \u00e9pp akkor l\u00e9pett ki az erk\u00e9lyre szerelmes\u00e9vel.<\/p>\r\n - Milyen csod\u00e1latosak a csillagok - mondta a f\u00e9rfi -, \u00e9s milyen csod\u00e1latos a szerelem hatalma!<\/p>\r\n - Rem\u00e9lem, hogy idej\u00e9ben elk\u00e9sz\u00fcl a ruh\u00e1m az udvari b\u00e1lra - felelte a l\u00e1ny -, golgotavir\u00e1g-h\u00edmz\u00e9st rendeltem r\u00e1, de a varr\u00f3n\u0151k olyan lust\u00e1k.<\/p>\r\n A fecske \u00e1tsuhant a foly\u00f3 felett, \u00e9s l\u00e1tta a haj\u00f3\u00e1rbocokon leng\u0151 l\u00e1mp\u00e1sokat. Elsz\u00e1llt a gett\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s l\u00e1tta, amint az alkudoz\u00f3 \u00f6reg zsid\u00f3k r\u00e9zserpeny\u0151ben m\u00e9regetik a p\u00e9nzt. V\u00e9g\u00fcl el\u00e9rkezett ahhoz a szomor\u00fa h\u00e1zhoz, \u00e9s ben\u00e9zett. A kisfi\u00fa l\u00e1zasan k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt az \u00e1gyban, anyj\u00e1t pedig a f\u00e1rads\u00e1gt\u00f3l elnyomta az \u00e1lom. Ber\u00f6p\u00fclt h\u00e1t a szob\u00e1ba, \u00e9s letette az asztalra, az asszony gy\u0171sz\u0171je mell\u00e9 a nagy rubint. Azt\u00e1n gyeng\u00e9den k\u00f6r\u00fclrep\u00fclte az \u00e1gyat, \u00e9s sz\u00e1rny\u00e1val legyezgette a kisfi\u00fa homlok\u00e1t.<\/p>\r\n - Milyen j\u00f3 h\u0171v\u00f6s van - mondta a kisfi\u00fa -, most m\u00e1r meg fogok gy\u00f3gyulni! - \u00c9s \u00e9des \u00e1lomba mer\u00fclt.<\/p>\r\n Akkor a fecske visszasz\u00e1llt a Boldog Herceghez, \u00e9s elmondta, mit v\u00e9gzett.<\/p>\r\n - Furcsa - jegyezte meg -, cs\u00f6ppet se f\u00e1zom, pedig meglehet\u0151sen hideg van.<\/p>\r\n - Mert j\u00f3t cselekedt\u00e9l, az\u00e9rt - mondta a Herceg.<\/p>\r\n A kis fecske elgondolkozott ezen, s azut\u00e1n elaludt. A gondolkoz\u00e1s ugyanis mindig el\u00e1lmos\u00edtotta.<\/p>\r\n Hajnalban elsz\u00e1llt a foly\u00f3hoz, \u00e9s megf\u00fcrd\u00f6tt.<\/p>\r\n - Milyen rendk\u00edv\u00fcli jelens\u00e9g - mondta a mad\u00e1rtan professzora, amikor \u00e1thaladt a h\u00eddon. - Fecske t\u00e9len! - \u00c9s hossz\u00fa levelet \u00edrt az esetr\u0151l a helybeli \u00fajs\u00e1gnak. Nagy felt\u0171n\u00e9st keltett vele, mivel telet\u0171zdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem \u00e9rtett.<\/p>\r\n - Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, \u00e9s el\u0151re \u00f6r\u00fclt az elk\u00f6vetkez\u0151knek. Megl\u00e1togatta sorra a m\u0171eml\u00e9keket, \u00e9s sok\u00e1ig el\u00fcld\u00f6g\u00e9lt a templomtorony cs\u00facs\u00e1n.<\/p>\r\n Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.<\/p>\r\n - Nicsak, egy el\u0151kel\u0151 idegen! - mondogatt\u00e1k egym\u00e1snak. S \u00edgy azt\u00e1n a fecske nagyon j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t.<\/p>\r\n Amikor felkelt a hold, visszarep\u00fclt a Boldog Herceghez.<\/p>\r\n - Nem \u00fczensz semmit Egyiptomba? - ki\u00e1ltotta. - Nyomban indulok.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, maradj velem m\u00e9g egy \u00e9jszak\u00e1ra.<\/p>\r\n - V\u00e1rnak m\u00e1r Egyiptomban - felelte a fecske. - T\u00e1rsaim holnap tov\u00e1bbrep\u00fclnek a m\u00e1sodik v\u00edzes\u00e9shez. V\u00edzil\u00f3 h\u0171s\u00f6l ott a s\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s hatalmas gr\u00e1nittr\u00f3nuson \u00fcl Memnon isten. Eg\u00e9sz \u00e1ll\u00f3 \u00e9jszaka a csillagokat b\u00e1mulja, s amikor a hajnalcsillag felt\u0171nik az \u00e9gen, kiszakad bel\u0151le az \u00f6r\u00f6mki\u00e1lt\u00e1s, \u00e9s azt\u00e1n megint eln\u00e9mul. D\u00e9lben s\u00e1rga oroszl\u00e1nok j\u00e1rnak inni a v\u00edzpartra. Szem\u00fck z\u00f6ld, mint a legz\u00f6ldebb berill, \u00e9s ord\u00edt\u00e1suk t\u00falharsogja a v\u00edzes\u00e9s zuhog\u00e1s\u00e1t.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, messze-messze, a v\u00e1ros t\u00fals\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n l\u00e1tok egy fiatalembert egy padl\u00e1sszob\u00e1ban. Asztala tele van k\u00e9ziratlapokkal, f\u00f6l\u00e9j\u00fck hajlik, \u00e9s mellette, egy talpas poh\u00e1rban hervadoz\u00f3 iboly\u00e1k. Haja barna \u00e9s hull\u00e1mos, az ajka piros, mint a gr\u00e1n\u00e1talma, a szeme nagy \u00e9s \u00e1lmodoz\u00f3. A darabj\u00e1t szeretn\u00e9 befejezni a sz\u00ednh\u00e1zigazgat\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra, de nem tud \u00edrni, mert nagyon f\u00e1zik. Kandall\u00f3j\u00e1ban nincsen t\u0171z, \u00e9s az \u00e9hs\u00e9g elgyeng\u00edtette.<\/p>\r\n - Itt maradok m\u00e9g egy \u00e9jszak\u00e1ra - mondta a fecske, mert igaz\u00e1n j\u00f3 sz\u00edve volt. - Vigyek neki is egy rubint?<\/p>\r\n - Sajnos, nincs t\u00f6bb rubinom - mondta a Herceg -, nincs egyebem m\u00e1r, csak a k\u00e9t szemem. Ritka zaf\u00edrb\u00f3l val\u00f3k, ezer \u00e9vvel ezel\u0151tt hozt\u00e1k \u0151ket Indi\u00e1b\u00f3l. V\u00e1jd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az \u00e9kszer\u00e9sznek, eles\u00e9get \u00e9s t\u00fczel\u0151t vesz \u00e9rte, \u00e9s befejezi a darabj\u00e1t.<\/p>\r\n - Dr\u00e1ga herceg - mondta a fecske -, \u00e9n ezt nem tudom megtenni! - \u00c9s s\u00edrva fakadt.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, tedd, ahogy parancsoltam!<\/p>\r\n A fecske h\u00e1t kiv\u00e1jta a herceg f\u00e9l szem\u00e9t, \u00e9s rep\u00fclt a di\u00e1khoz a padl\u00e1sszob\u00e1ba.<\/p>\r\n Nem is volt neh\u00e9z bejutnia, mert a h\u00e1ztet\u0151n lyuk t\u00e1tongott, s azon besurranhatott egyenest a szob\u00e1ba. A fiatalember \u00e9ppen tenyer\u00e9be temette az arc\u00e1t, s meg sem hallotta a sz\u00e1rnyak suhog\u00e1s\u00e1t; de amikor feltekintett, ott tal\u00e1lta a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 zaf\u00edrt a hervadt iboly\u00e1kon.<\/p>\r\n - M\u00e9giscsak megbecs\u00fclnek - ki\u00e1ltott fel -, ezt valamelyik tisztel\u0151m k\u00fcldte! Most m\u00e1r befejezhetem a darabomat! - \u00c9s sug\u00e1rzott a boldogs\u00e1gt\u00f3l.<\/p>\r\n M\u00e1snap a fecske elrep\u00fclt a kik\u00f6t\u0151be. Meg\u00fclt egy nagy haj\u00f3\u00e1rboc cs\u00facs\u00e1n, \u00e9s eln\u00e9zte, hogyan emelik ki a tenger\u00e9szek k\u00f6teleken a hatalmas l\u00e1d\u00e1kat a haj\u00f3 gyomr\u00e1b\u00f3l.<\/p>\r\n - H\u00fazd meg! - ki\u00e1ltott\u00e1k, valah\u00e1nyszor egy-egy l\u00e1da el\u0151bukkant.<\/p>\r\n - Megyek Egyiptomba! - ki\u00e1ltotta a fecske, de senki sem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vele, s \u00edgy azt\u00e1n amikor felkelt a hold, visszasz\u00e1llt a Boldog Herceghez.<\/p>\r\n - B\u00facs\u00fazni j\u00f6ttem - sz\u00f3lt fel hozz\u00e1.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, maradj velem m\u00e9g egy \u00e9jszak\u00e1ra!<\/p>\r\n - T\u00e9l van - felelte a fecske -, nemsok\u00e1ra itt a fagy, lehull a h\u00f3. Egyiptomban a z\u00f6ld p\u00e1lmaf\u00e1kra melegen t\u0171z a nap, az iszapban krokodilusok fek\u00fcsznek, \u00e9s but\u00e1n b\u00e1mulnak a vil\u00e1gba. T\u00e1rsaim f\u00e9szket raknak Baalbek templom\u00e1ban, \u00e9s turb\u00e9kolva figyelik \u0151ket a r\u00f3zsasz\u00edn \u00e9s feh\u00e9r galambok. Dr\u00e1ga Herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, \u00e9s tavasszal, visszafel\u00e9 sz\u00e1llva majd hozok neked k\u00e9t sz\u00e9p dr\u00e1gak\u00f6vet azok helyett, amelyeket elaj\u00e1nd\u00e9kozt\u00e1l. A rubin pirosabb lesz, mint a piros r\u00f3zsa, \u00e9s a zaf\u00edr k\u00e9k lesz, ak\u00e1r az \u00f3ce\u00e1n.<\/p>\r\n - Odalent a t\u00e9ren - mondta a Boldog Herceg - \u00e1lldog\u00e1l egy gyufa\u00e1rus kisl\u00e1ny. A gyuf\u00e1t beleejtette a csatorn\u00e1ba, s t\u00f6nkrementek az utols\u00f3 sz\u00e1lig. Az apja megveri, ha nem visz haza p\u00e9nzt, \u00e9s most s\u00edrdog\u00e1l szeg\u00e9ny. Nincs se cip\u0151je, se harisny\u00e1ja, \u00e9s a feje is fedetlen. V\u00e1jd ki a m\u00e1sik szememet, add oda neki, \u00e9s nem veri meg az \u00e9desapja.<\/p>\r\n - Itt maradok m\u00e9g egy \u00e9jszak\u00e1ra - mondta a fecske -, de nem v\u00e1jhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz.<\/p>\r\n - Fecsk\u00e9m, fecsk\u00e9m, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, tedd, ahogy parancsoltam.<\/p>\r\n Kiv\u00e1jta h\u00e1t a fecske a Herceg m\u00e1sik szem\u00e9t, \u00e9s elrep\u00fclt vele. Elsuhant a gyufa\u00e1rus kisl\u00e1ny mellet, \u00e9s beleejtette a k\u00f6vet a tenyer\u00e9be.<\/p>\r\n - De gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00fcvegcser\u00e9p! - ki\u00e1ltott fel a kisl\u00e1ny, \u00e9s nevetve hazafutott.<\/p>\r\n A fecske pedig visszasz\u00e1llt a Herceghez.<\/p>\r\n - Most m\u00e1r vak vagy - mondta -, \u00edgy h\u00e1t veled maradok \u00f6r\u00f6kre.<\/p>\r\n - Nem, kicsi fecsk\u00e9m - mondta a szeg\u00e9ny Herceg -, menned kell Egyiptomba.<\/p>\r\n - \u00d6r\u00f6kre veled maradok - mondta a fecske, \u00e9s elaludt a herceg l\u00e1b\u00e1n\u00e1l.<\/p>\r\n M\u00e1snap pedig a v\u00e1ll\u00e1ra telepedett, \u00e9s arr\u00f3l mes\u00e9lt neki, mi mindent l\u00e1tott \u0151 idegen orsz\u00e1gokban. Mes\u00e9lt a piros ibiszekr\u0151l, amelyek hossz\u00fa-hossz\u00fa sorokban \u00e1lldog\u00e1lnak a N\u00edlus partj\u00e1n, \u00e9s cs\u0151r\u00fckbe kapj\u00e1k az aranyhalakat; mes\u00e9lt a szfinxr\u0151l, amely olyan \u00f6reg, mint maga a vil\u00e1g, a sivatagban \u00e9l, \u00e9s tud mindent; mes\u00e9lt a kalm\u00e1rokr\u00f3l, akik lassan l\u00e9pkednek a tev\u00e9k mellett, \u00e9s borosty\u00e1nszemeket szorongatnak a kez\u00fckben; mes\u00e9lt a holdhegyek kir\u00e1ly\u00e1r\u00f3l, aki fekete, ak\u00e1r az \u00e9benfa, \u00e9s egy nagy krist\u00e1ly az istene; mes\u00e9lt az \u00f3ri\u00e1s, z\u00f6ld k\u00edgy\u00f3r\u00f3l, amely egy p\u00e1lmaf\u00e1n alszik, \u00e9s h\u00fasz papja m\u00e9zeskal\u00e1ccsal eteti; mes\u00e9lt a t\u00f6rp\u00e9kr\u0151l, akik a nagy tavon \u00f3ri\u00e1s leveleken haj\u00f3znak, \u00e9s \u00f6r\u00f6k\u00f6s h\u00e1bor\u00fat v\u00edvnak a lepk\u00e9kkel.<\/p>\r\n - Dr\u00e1ga kicsi fecsk\u00e9m - mondta a Herceg -, csod\u00e1latos dolgokat besz\u00e9lsz nekem, de nincs csod\u00e1latosabb az emberi szenved\u00e9sn\u00e9l. Nincs nagyobb titokzatoss\u00e1g, mint a nyomor\u00fas\u00e1g. Rep\u00fclj v\u00e9gig a v\u00e1ros felett, kicsi fecske, \u00e9s mes\u00e9ld majd el nekem, mit l\u00e1tt\u00e1l.<\/p>\r\n \u00cdgy a fecske v\u00e9gigrep\u00fclt a v\u00e1ros felett, \u00e9s l\u00e1tta, hogy a gazdagok sz\u00e9p h\u00e1zaikban boldogan vigadoznak, m\u00edg a koldusok a kapuk el\u0151tt \u00fcld\u00f6g\u00e9lnek. Berep\u00fclt a s\u00f6t\u00e9t sik\u00e1torokba, \u00e9s belen\u00e9zett az \u00e9hez\u0151 gyermekek feh\u00e9r arc\u00e1ba, amint k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sen b\u00e1mult\u00e1k a fekete utc\u00e1t. Egy h\u00edd bolt\u00edve alatt k\u00e9t kisfi\u00fa fek\u00fcdt, szorosan egym\u00e1s karj\u00e1ban, hogy meg ne dermessze \u0151ket a hideg.<\/p>\r\n - Jaj de \u00e9hesek vagyunk! - mondt\u00e1k.<\/p>\r\n - Itt nem alhattok! - ki\u00e1ltott r\u00e1juk az \u0151r, s a k\u00e9t kisfi\u00fa nekiv\u00e1gott az es\u0151nek.<\/p>\r\n Azt\u00e1n a fecske visszarep\u00fclt, \u00e9s elmondta a Hercegnek, mit l\u00e1tott.<\/p>\r\n - Aranylemezk\u00e9kkel vagyok bor\u00edtva - mondta a Herceg -, fejtsd le r\u00f3lam levelenk\u00e9nt, \u00e9s add a szeg\u00e9nyeimnek; az \u00e9l\u0151k azt k\u00e9pzelik, hogy az arany boldogs\u00e1got hoz r\u00e1juk.<\/p>\r\n A fecske lecsipegette h\u00e1t az aranylev\u00e9lk\u00e9ket, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n, m\u00edg a Boldog Herceg tet\u0151t\u0151l talpig kopott nem lett \u00e9s sz\u00fcrke. \u00c9s az aranylev\u00e9lk\u00e9ket, egyiket a m\u00e1sik ut\u00e1n, mind a szeg\u00e9nyeknek vitte, \u00e9s a gyermekek arca kipirosodott t\u0151le; nevet\u00e9s\u00fck, j\u00e1tszadoz\u00e1suk felverte az utc\u00e1t.<\/p>\r\n - Van m\u00e1r otthon kenyer\u00fcnk! - ki\u00e1ltott\u00e1k.<\/p>\r\n Amikor lehullott a h\u00f3, s a h\u00f3ra j\u00f6tt a fagy, az utc\u00e1k mintha ez\u00fcstb\u0151l voln\u00e1nak, \u00fagy csillogtak \u00e9s ragyogtak; a h\u00e1zak eresz\u00e9r\u0151l hossz\u00fa j\u00e9gcsapok l\u00f3gtak, megannyi krist\u00e1lyt\u0151r, az emberek pedig mind bund\u00e1ba b\u00fajtak, \u00e9s a kisfi\u00fak skarl\u00e1tsz\u00edn\u0171 sapk\u00e1ban korcsoly\u00e1ztak a j\u00e9gen.<\/p>\r\n A szeg\u00e9ny kicsi fecske egyre jobban \u00e9s jobban f\u00e1zott, de annyira megszerette a Herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzs\u00e1kat a p\u00e9k ajtaja el\u0151tt, amikor a p\u00e9k nem l\u00e1tta, \u00e9s a sz\u00e1rnyaival csapkodott, hogy felmelegedj\u00e9k.<\/p>\r\n V\u00e9g\u00fcl \u00e9rezte, hogy nemsok\u00e1ra meghal. M\u00e1r csak annyi ereje maradt, hogy utolj\u00e1ra r\u00e1sz\u00e1llhasson a Herceg v\u00e1ll\u00e1ra.<\/p>\r\n - Isten veled, dr\u00e1ga Herceg - suttogta -, ugye, megengeded, hogy megcs\u00f3koljam a kezedet?<\/p>\r\n - \u00d6r\u00fcl\u00f6k, kicsi fecsk\u00e9m, hogy v\u00e9gre m\u00e9gis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, t\u00fals\u00e1gosan hosszan id\u0151zt\u00e9l itt; de ink\u00e1bb az ajkamat cs\u00f3kold meg, mert szeretlek.<\/p>\r\n - Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A hal\u00e1l h\u00e1z\u00e1ba megyek. \u00c9s a hal\u00e1l, ugye, az \u00e1lom testv\u00e9re?<\/p>\r\n Azzal ajkon cs\u00f3kolta a Boldog Herceget, \u00e9s holtan hullott a l\u00e1ba el\u00e9.<\/p>\r\n Ebben a pillanatban furcsa roppan\u00e1s hangzott a szobor belsej\u00e9b\u0151l, mintha valami elt\u00f6rt volna. S csakugyan, az \u00f3lomsz\u00edv kett\u00e9hasadt. Sz\u00f6rnyen kem\u00e9ny volt a fagy, annyi bizonyos.<\/p>\r\n M\u00e1snap kora reggel a polg\u00e1rmester a v\u00e1rosi tan\u00e1csosok k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben \u00e1ts\u00e9t\u00e1lt a t\u00e9ren.<\/p>\r\n Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polg\u00e1rmester feltekintett a szoborra.<\/p>\r\n - Uramisten! De \u00fct\u00f6tt-kopott ez a Boldog Herceg! - mondta.<\/p>\r\n - \u00dct\u00f6tt-kopott, de m\u00e9g mennyire! - harsogt\u00e1k a v\u00e1rosi tan\u00e1csosok, akik mindig egyet\u00e9rtettek a polg\u00e1rmesterrel; \u00e9s odamentek a szoborhoz, hogy megn\u00e9zz\u00e9k k\u00f6zelebbr\u0151l.<\/p>\r\n - Kiesett a rubin a kardj\u00e1b\u00f3l, a szeme elt\u0171nt, \u00e9s aranyos k\u00fclsej\u00e9t is elvesztette - sz\u00f3lt a polg\u00e1rmester -, hiszen koldusabb m\u00e1r a koldusn\u00e1l!<\/p>\r\n - Koldusabb m\u00e1r a koldusn\u00e1l! - ism\u00e9telt\u00e9k a tan\u00e1csosok.<\/p>\r\n - \u00c9s itt meg \u00e9ppens\u00e9ggel egy halott mad\u00e1r hever a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l! - folytatta a polg\u00e1rmester. - Csakugyan legf\u0151bb ideje rendeletet hoznunk arr\u00f3l, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk.<\/p>\r\n \u00c9s a v\u00e1rosi \u00edrnok f\u00f6ljegyezte a javaslatot. \u00cdgy azt\u00e1n lebontott\u00e1k a Boldog Herceg szobr\u00e1t.<\/p>\r\n - Mivelhogy nem sz\u00e9p, nem is hasznos t\u00f6bb\u00e9 - jelentette ki a m\u0171v\u00e9szetek egyetemi professzora.<\/p>\r\n Azut\u00e1n megolvasztott\u00e1k a szobrot a kemenc\u00e9ben, \u00e9s a polg\u00e1rmester egybeh\u00edvta a v\u00e1rosi tan\u00e1csot, hogy elhat\u00e1rozz\u00e1k: mi t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k az \u00e9rccel.<\/p>\r\n - Term\u00e9szetesen \u00faj szoborra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk - mondta -, \u00e9s legyen az az \u00e9n szobrom.<\/p>\r\n - Az \u00e9n szobrom - mondta mindegyik v\u00e1rosi tan\u00e1csos, \u00e9s civakodni kezdtek. \u00c9s amikor utolj\u00e1ra hallottam fel\u0151l\u00fck, m\u00e9g egyre civakodtak.<\/p>\r\n - Milyen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s - mondta a munkavezet\u0151 az \u00f6nt\u0151m\u0171helyben. - Ez a meghasadt \u00f3lomsz\u00edv nem olvadt meg a kemenc\u00e9ben. Ki kell haj\u00edtanunk.<\/p>\r\n \u00c9s kihaj\u00edtotta a szem\u00e9tdombra, ahol m\u00e1r ott fek\u00fcdt a halott fecske is.<\/p>\r\n - Hozd el nekem a v\u00e1rosb\u00f3l azt a k\u00e9t dolgot, ami a leg\u00e9rt\u00e9kesebb - mondotta az \u00dar egyik angyal\u00e1nak; \u00e9s az angyal elhozta az \u00f3lomsz\u00edvet \u00e9s a holt madarat.<\/p>\r\n - J\u00f3l v\u00e1lasztott\u00e1l - sz\u00f3lt az Isten -, mert ez a kis mad\u00e1r \u00f6r\u00f6kk\u00e9 \u00e9nekelni fog az \u00e9n paradicsomkertemben, \u00e9s a Boldog Herceg az \u00e9n aranyv\u00e1rosomban dics\u0151\u00edt majd engemet.<\/p>\r\n RULEZ!<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/rulez.cafeblog.hu\/files\/2017\/12\/25_11116_84522_dc311ba3fe3b1c48e2552f2358f389f4_fa04f9_301-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}